BAB GULYAS ELKESZITESE



Bő lére eresztve, VKF. XX. összefoglaló I.rész (Mixed pickles)

 

 64 blogger 87 pályaművet készített a leves VKF-re.

Ebből 59 zöldségleves, ezen belül 29 krémleves.

A többi hús-vagy húsos leves,  halas-vagy tengeriherkentyűs, édes mindössze 8 .

 

Fő tanulságként az vonható le, hogy sokan nem kedveltük gyerekkorunkban a levest, de aztán rákaptunk. Aki még nem, az későn érő tipus:)


Engem nagyon meglepett, hogy többségben vannak a zöldséges levesek, de ha belegondolok, ez készül el leghamarabb, ráadásul igen jó is, tehát ott a pont.


Többeknél fordult elő fő alakotóelemként: sütőtök, zeller, fokhagyma, hagyma, gomba.

Idegen tájakra is többen kalauzoltak, vezet az indiai jelleg, bár  thai és japán ételekről is írtatok.

Külön öröm számomra, hogy azok is beszálltak a játékba, akik amúgy nem hívei a levesnek.

                                              ***********************

 

Dibbuknál rozmaringos raguleves készült, ami ugyan karfiolnak  indult, aztán környülállások, hozzávalók előtüremkedése miatt végül dús raguvá változott, rozmaringgal bolondítva. Tanácsát követve  némi csípőspaprikával férfias komorság kölcsönözhető a levesnek, de szerintem anélkül is egészen remek lehet.

 

Vesta új versenyző a bloggerek között, padlizsánkrémlevest készített sajtchipsszel. Ő ugyan elkötelezett padlizsánrajongó, de mivel a család annyira nem osztozik ebben, körmönfont (és ismerős) módon krémlevessé lényegíti az alapanyagokat. Ez utóbbiak magukért beszélnek, nem lehet rossz egy olyan leves, amiben a padlizsán mellett a gomba és a bor is szereplő, nekem mégis legeslegjobban a hozzáadott őszi napfény tetszett.

 

 Max kitett magáért, háromféle levessel állt elő, illetve nem is ő, hanem Pannicica. Első pályaművük alapanyaga a méltatlanul hanyagolt csicsóka, ebből készült krémleves. Ebben a receptben kakukkfű emeli ki az ízeket  és még azt is megtudhatjuk, hogy milyen előnyös tulajdonságai vannak a csicsókának. Nekem nagyon tetszik , nem gondoltam még rá, hogy ebből a zöldségből levest főzzek.

 Második a sorban szintén alkotótársa, Pannicica keze munkája, a gyömbéres raguleves. Alapos munka, ebben a posztban a gyömbérről tudhatunk meg érdekességeket. Maga a leves gazdagon van telepakolva mindenféle jósággal, Max hozzágondolta még azt is, hogy milyen levesbetéttel fogja ő ezt enni legközelebb.

 Egy legényes húzással a harmadik pályamű a szellemesen dermesztett levesnek :) titulált kocsonya. És végül is miért ne, levesként kezdi a fazékban, aztán rezgő egytálaéltelként végzi a gyomrokban. Ráadásul a titkos összetevő mibenlétére, a füstölt szalonnabőrkére is fény derül.
Ha valaki szeretne belőle, reggeliidőben járjon Maxék felé.

  

Gabojsza rezignáltan állapítja meg posztja elején, hogy ő bizony öregszik. Ezt a következtetést abból vonja le, hogy mostanában szívesen eszik levest. Aztán hozzáteszi, hogy a család  lány tagjai azért nem is annyira akarnak mindig levest, ebből én meg arra következtetek, hogy inkább a családfő indult rohamos korosodásnak.:) Húsleves-fronton az anyósé az etalon, szerencsére illatos gombalevesére büszkén tekint, teljes joggal,  én is szívesen megkóstolnám.

 

Zsú sokunkhoz hasonlóan sokáig nem rajongott ezért a műfajért, talán ennek köszönhetően titulálják mai napig rémlevesnek a krémleveseket. Eredetileg két levessel akart pályázni, végül részletes leírást a rozmaringos húsgombóccal dúsított zöldséglevesről olvashatunk, ami már magában is ínycsiklandó. Ők a hedonizmus jegyében még sajtos melegszendvicset is ettek hozzá.

  

Zsuzsa, a Mézesmadzag blog házigazdája vöröslencselevest főzött rizzsel. Bár maga a recept libanoni, a hozzávalók valóban nem annyira egzotikusak, hogy ne próbálhatná ki bárki. Nekem külön tetszik a lencse és rizs párosítása, azon túl, hogy egészséges, valóban igazi melengető leves .

Könnyű annak, akinek két blogja van, nekünk meg szerencsénk.Egyik abszolút kedvencem, Zsuzsa krumplilevese másképpen,  és hogy mitől másképpen, ez a posztban kiderül. És ott van még a pazarságos medvehagymás galuska is a maga szép ződ színével, teljesen lenyűgözött.

 

Vica, a Gumimacik blogról szerényen megjegyzi, hogy ő nemigen szokott levest főzni, majd  rögtön két levest is elénk tálal:) Az egzotikusabb ízvilágú currys burgonyakrémlevessel az indiai konyha iránti vonzódásának tesz eleget, vaníliás baracklevese pedig desszert jellegű. Remélem a levesfőzés ezek után nem csak a terveiben mutatkozik meg.

 

 

Karfiolkrémleves karfiolbetéttel. Ez a szépen alliteráló pályamű Rossa Mela keze munkája. Eredetileg nem ez volt a terve, sőt, a gasztronómiának ez a szelete is  talán csak mostanában kezdte érdekelni. Nem tudom, mi jöhet még ez után, ha ez jelenti a kezdeti érdeklődést. Esetünkben a karfiolt sajttal párosítja, nekem külön tetszik a tetejére szórt chilis mogyoró.

  

Napmátka a nomád portán termett házi alapanyagokból főzött. Emiatt nem is kicsit irigylem, nincsen jobb a friss zöldségeknél. Nála, igen bölcsen, az kerül mindig a fazékba, ami épp terem, elnevezni sem szokta a leveseket, csak úgy megeszik jóízűen. Most mégis kivételt tett, a leves neve találóan  őszi gazdaleves vadsóskával . Igazán jól hangzik és nem a csak a neve…

 

 

Kisvirág tortellini in brodoja igazi klasszikus . Az elkészítésénél is a hagyományos alapossághoz tartotta magát, és bár a hússal nem volt megelégedve, igazán remek és igényes fogást tudott feltálalni. Külön érdemrend jár a fantasztikusan jó kinézetű és sok munkával járó tortellinikért.  Ahogy ő is mondja, pepecs, munkás, de megéri:)

Szerencsére kiheverte a fáradalmakat és ez után a nagy olasz meló után még volt kedve nekiállni egy zellerkrémlevesnek is. A rémes menza okozta előítéleteit úgy tűnik sikerül talán kihevernie, ez az ízélmény remélhetőleg végleg meggyőzte arról, érdemes ilyet is főzni.

  

Fokhagymakrémleves sajtgombóccal. Gigi családja nagy híve a leveseknek, ebből következik, hogy eddig is sok ilyesmi került fel a blogra, ez aztán komoly fejtörésre késztette. Ennek eredményeképp egy, a  vámpírok elűzésére is alkalmas, dúsan fokhagymás leves készült. Félreértés ne essék, imádom a fokhagymát:) Az már csak málna a habon, hogy snidlinges sajtgombóckákat is kreált hozzá. Lehet, hogy Dracula nem rajongana érte, de én szívesen kanalaznék belőle.

 

  Maci mostanában sajnos igen elfoglalt, de szerencsénkre azért a nagy rohanásban szakított időt rá, hogy csak úgy félkézzel összedobjon egy remek gorgonzola krémlevest. Persze ez a "félkézzel" is a szokásos igényességet jelenti, Maci-módra. Eredetileg rizotto készült volna, de egy hirtelen fordulattal krumpli került a hagymára, ennek egyenes következménye lett a körtével dúsított tejszínes leves. Logikus, hát nem?:) Nekem mindenesetre az, és mélyen egyetértek a néhai Jánosbácsival…

    

 

Gyorsan és könnyen elkészíthető következő leveskedvelő pályázónk tányérbavalója. Cserében viszont rakhatunk bele bort és melegítő fűszereket, ráadásul még nagyon finom is. Kóstoltam, ha nem is az övét. A kisebbségben lévő édes ízeket kínálók közé tartozik Moes gesztenyekrémlevese. Sajnos arra rádöbbentem már hamarabb is hogy közeleg a karácsony, ez a leves pedig mindenképp megállja a helyét az ünnepi menüben is.

 

Ági főzött, méghozzá háromfélét is. Levesei szépen átlényegülnek elő-és főétellé, a végén pedig még desszert is van, szóval komplett menü levesekből, rá sem lehet azt mondani, hogy félmunkát végez.
Első fogás a gesztenyés gombakrémleves, különleges, bár nem domináló  alkotóeleme a vajretek, koronája a gesztenyerizs.

 

Én már ezzel szívesen jóllaknék, de jön a főfogás, a minestrone. Osztom a vélemyényét, szerintem is ahány ház, annyi minestrone, az én házamban például ez is szívesen látott vendég lenne.

És hátravan még a feketeleves, illetve a kalácskrutonnal kínált, egzotikussá fazonírozott sütőtökös mangóleves. Nem igényel sok pepecselést, nem hétköznapi, mit is mondjak még? 

Esetleg azt,hogy nekem is, nekem is!!:)

 

  

Chowder vörös sügérrel. Minimálna levese már a mai, kifinomultabb énjét tükrözi. Leveskedvelők ők is, és nagyon rendes apukája lehet, mert külföldi útjain más szinte nem is hiányzott neki, mint egy tányér jótékony leves. Vegetariánus receptet fejlesztett tovább, de én bizony arra a bizonyos Tündi-levesre is kíváncsi lettem volna. Jó, tudom, akárkinek nem jár:)

  

 Nem csak hangyáknak, ajánlotta levelében Lilahangya az asztalukra került ételt. És igaza van, mert sherrys hagymalevese sáfránnyal, mandulával akárhol sikert aratna. Spanyolos ízek ihlették, és súlyos mandulafüggőségben szenvedő énem számára a tetejére szórt pirított manduladarabkák külön  emelik az élvezeti értékét.

 

Kismacs szerencsére kedveli ezt a műfajt, bár ezidáig inkább a jól kitaposott csapásvonalon haladt. Mélyen egyetértünk: levesről ismerszik meg a jó szakács. Neki sincs mit szégyellnie,  alföldi krumpligombóclevese a tartalmas, de nem mégsem hétköznapi levesek közé tartozik.

 

 

Renata, a Lét-tudatos konyha bloggere számára sem okoztam nagy megrázkódtatást, minden nap kerül leves az asztalra. Mai ajánlata gyökérzöldségleves sárgaborsópelyhes gombóckákkal. A leves is igazán ígéretes, de a gombóckák még jobban tetszenek, jó ötlet.

 

 

Paszternákos mulligatawny  készült a kakaóscsigán. Zsófitól megtudhatjuk, mit takar ez a kifejezés, azt is, hogy bespájzolt rengeteg sok zöldséget, de koriandert nem kapott..Persze nem ez a lényeg, hanem a selymes, fűszeres, vadrizzsel dúsított leves.

 

Baba megjegyzésén jót mosolyogtam, örült neki, hogy végre olyan a vkf témája, amire még véletlenül sem tud sütit becsempészni. Aztán mégis eszébe jutott a zuppa inglese, de megkönyörült rajtam:) Alaplé felhasználásával spanyolos hagymalevest főzöttl, konyakkal bolondítva.

Ő szintén kétfélét készített erre a fordulóra, második pályaműve a sajtos zöldségkrémleves. Sajnos a család többi tagja nem méltányolta az igyekezetet, pedig mind a kettő igazán nagyon jó lehetett.

Csak halkan mondom, engem kellett volna ebédre hívnia:)

 

Tilosaza  almalevese csirkével főtt együtt, igazi, Nagyiféle, családban öröklődő receptalapján.Izgalmas párosítás, némi citromlével még pikánsabbá téve,érdemes kipróbálni. Ő szintén új szereplő a VKF-ek történetében, örülök, hogy rászánta magát.

 

Ha már szezonja van, főzzünk tököt. Így tett Len is, akinek szintén ez az első vkf-e. Kókuszos sütőtökkrémlevesét gyömbérrel, fahéjjal fűszerezi. Akinek ez nem lenne elég, a tetejére pirított dió kerül. Igazi borongós napokra való finomság.

 

 

Kicsi Vúnak szerencsére szintén nincs ellenére  némi leves. Azt írja, ebben a témában nemigen kísérletezik, ez a remek kéksajtos brokkolikrémleves mégis egy hirtelen ötletnek köszönhető. Általában az ilyen ötletekből szoktak jó dolgok kisülni, most sem volt ez másképp, ajánlom figyelmetekbe.

 

 

Nosalty szerencsére nem csigáz bennünket, milyen borokat kóstolt, minden esetre ennek tudja be a poszt rövidségét:) Nem egy nagy rajongó, de hideg napokon azért egy krémlevest ő sem vet meg. A kedvünkért most sáfrányos karfiollevest főzött, ami igen jól sikerült és ha szépen kéritek, talán a borok mibenlétét is elárulja…

 

 Még egy édes leves, Vega Vera konyhájából, aki szintén a gesztenyét választotta alapanyagnak. Mazsolás gesztenyelevese roppant egyszerűen elkészíthető és valószínűleg nagyon finom lehet. Külön kiemelném, hogy tejallergiások is fogyaszthatják.

 

  

Okostojás és családja sem megy világgá, ha nem ehet levest, de azért a sváb fokhagymalevest egyikőjük sem utasítja el. Tesz ugyan egy sanda utalást arra, hogy ha már egy valaki evett, a többinek is muszáj, hogy az odőr ne teperje le, de én inkább arra szavazok, az íze miatt szeretik:)

 

 

Manóanyó blogja olyannyira friss, hogy ez az első posztja, talán ebből is kiderül, szintén barátja a leveseknek. Újabb jó kis gombás étel, és a véletlenek összjátékának köszönhetően szintén szép színű zöld gombaleves :) Remélem, a kezdeti lelkesedés nem hagy majd alább:)

 

 

A Kalinka tesóknál Partizán Orsi egy különleges étel leírását osztja meg velünk. Többféle recept hatására készült a csípős banánleves garnélával, a keleties ízvilág jegyében. Most még a galanga sem maradt le, és a figyelmeztetés sem, vigyázat, csípős! Izgalmas darab de én egyéb izgalmas híreket is várok tőlük!!

 

 

 

Zsúrkenyér mentegetőzik a levese miatt, de nincsen azzal semmi baj. Jó gulyást főzni nem egyszerű . Ugye mindenki tudja, a gulyásfőzéshez elengedhetetlen a pilseni sör, szűzdohány , szivarka?:)  Azért figyelek a részletekre is, szegény női népekkel megcsináltatták a rabszolgamunkát, majd szépen elküldve őket gyerekestől, férfiasan mulattak a bogrács fölött. Persze csak viccelek, de még ha így lenne, akkor is felmenteném, annyira tetszik a poszt elejére betűzött idézet.

 

Más is felnőtt a leveshez,  de nem is ez a körülmény befolyásolta igazán. Gabriella kislánya idén nyáron nagy levesfogyasztó lett, ez is meglehetős inspiráció, azt hiszem. Banános sütőtökleves készült nála, kókusztejjel, curryvel ízesítve az új ízek jegyében. Remélem az aprónépnek is ízlett!

 

 

Grenadine húslevese maceszgombóccal szintén a nagy  klasszikusok egyike. Írásában beavat minket abba is, mit jelent számára a húsleves. Szerinte az élet esszenciája, azt hiszem ennél szebben nem is lehetne jellemezni egy számunkra kedves ételt. A maceszgombóct pedig mindenképp kipróbálom! (Egy, csak egy dolgot hiányolok:eszperentében nem lehetett volna?:))

 

A Nookedliblogot komoly gasztronómiai földrengés rázta meg, erről kizárólag a tök-király tehet. Ám felfedező kedve mégis új utakra vitte, saját receptet kreált,  szépséges színű céklaleves született. És a végén a meglepetés, ő is megvan leves nélkül:)

 

 

Dr. Peppernél különböző rémes dolgok történtek. Először is: nincs oda a levesért. Aztán szegény ennek ellenére mégis összadobott egy ígéretes paradicsomlevest, erre mi van? Szerkesztés közben elrepült a poszt a cybertérbe. Aztán meglett mégis. Erre belekapaszkodott a karma karma, ennek következtében súlyos géprongálást követett el (pedig a Férj már régen megmondta!), lezúzta a laptopját. Ez már nekem is sok volt, ennyi technikai bajsággal a hátam mögött:) Hogyan lett ebből mégis VKF poszt, elolvashatjátok nála.

 

Lorien volt az én egyik titkos "befutóm", biztos voltam benne, hogy nem hagyja hidegen a téma. Zászlójára hímezve ez áll: Ha szombat, akkor hal! Ennek jegyében készült a pikáns halleves, nem hétköznapi fűszerekkel ötvözve. Kicsit csípős lett, de tuti biztos, hogy sokan állnának sorban érte ha valahol kifőzdét nyitna.

Másik pályaműve a tyúk-és-tojás problémához hasonló kérdés elé állítja, majd ezen bölcsen túltéve magát  nekikezd a marhahúsleves előállításának. Érlelt marhafartőnél nem adja alább, és azt sem bánja, ha túltermelési válság fenyegeti a konyhát. Akinek a leves receptje nem elég, megtudhatja a májgombóckészítés titkait is.  Alapos és szakszerű. Vagyis hozza a megszokott formáját:)
 

A következő írás az indiai gasztronómiába kalauzol. Mennyei Mignon lencseleveséhez sem kellenek különös, nehezen megszerezhető dolgok, a végeredmény pedig magáért beszél. Aki eddig idegenkedett az új ízektől, a recept alapján most kipróbálhat egy egyszerű , mégsem hétköznapi levest.

 

folyt.köv.

Rettentően bő lére eresztve. Levesológia (Mixed pickles)

Nem lehet ám csak úgy összevissza levest enni, mit képzeltek?
Egyébként jól melléfogtam ezzel az egésszel, gondoltam, valami kis bevezetés csak kellene, ne tűnjek annyira amatőrnek és tudománytalannak, mint úgy egyébként.
Erre kiderül, hogy állítólag már az ősember is evett levest, erről ugyan nincsenek megbízható források, de azért jól hangzik. Az biztos, hogy leveses kondérjuk nem volt, tekintve hogy azt akkor még nem találták fel. Az csak úgy nagyjából hatezer évvel ezelőtt történt, akkori leletekben már találtak edényeket, amelyekben akár levest is lehetett főzni.

Repült az idő, jött a bronzkor, vele az üst. Kisvártatva odáig fejlődtünk, hogy rájöttünk, ez az edény  remekül beválik  bájital-és boszorkányfőzésre is. Amikor meg nem ez a fenti kettő főtt benne, akkor már jöhetett bármi, még a levesfőzés is, ennek is a kifinomultabb változata, mivel időközben beszivárogtak a rómaiak, és velük a zöldségek és fűszerek.
Ezek a rómaiaik köztudottan igen hedonista népek voltak, valamint az izületeik is jól működhettek, én ugyanis nem bírnék annyi fogást félkönyéken végigenni. Rendkívül változatos ételeket kreáltak, a legrégebbi levesrecept pedig az akkori Jamie Oliver, Apicus szakácskönyvéből maradt ránk.
Nem tartozik szorosan a levesekhez, de az ókori görögök sem maradtak volna le  egy kulináris versenyben, a legjobban az tetszik, hogy  a recepteket versben írták le.
Ez esetleg új távlatokat nyithat annak, aki unja a hozzávalók egyszerű felsorolását.

Kis problémát jelentett, hogy hosszú ideig gátolva volt az emberiség a zavartalan levesfogyasztásban, mivel senkinek jutott eszébe, hogy feltaláljon egy praktikus eszközt, a kanalat.
Szerencsére amikor divatba jöttek a magas körgallérú ruhadarabok, egy csavaros elme továbbfejlesztette az addigi tökéletlen eszközt, így aztán a divatbábok is nyugodtan szürcsölhették a leveseket, anélkül, hogy összemaszatolták volna ruhájukat.
Persze, ha jobban körülnéznek nálunk, előrébb lettek volna. Mert akkor Mátyás udvarában mulatozva ők is megtanulják, hogy kanál nélkül, egy jóféle cipóval is nagyon takarosan el lehet boldogulni, valamint hogy eb aki a kanalát meg nem eszi.

Aztán jött a sötét és kulinárisan eseménytelen középkor, ám a fejlődés feltartóztathatatlan, 1772-ben nagy horderejű találmány született, a leveskocka.
Így aztán Cook kapitány szakácsa kalandos hajózásuk közben már  felhasználhatta ezt a remek anyagot.  Húslevesből készült, amit szilárd halmazállapot eléréséig  főztek és egyáltalán semmi köze nem volt a manapság ismert leveskockákhoz, amelyek elkészítésénél gondosan ügyelnek arra, hogy természetes anyag minél kevesebb legyen benne.

Kicsit visszautazva az időben jelentős év történetünk szempontjából 1765, a világ első éttermének megnyitása, a párizsi Boulangeré. A választékban kizárólag levesek szerepeltek. Az ajtó fölé a restoratives felirat volt bevésve, ami erősítő, gyógyító szert jelent. Hívhatták volna levesbárnak is, de akkoriban még nem voltak ilyen találó és elmés meghatározások. Ellenben ha valakinek beugrik ez a szó, restaurant, na az nem véletlen.
Ráadásul neki köszönhetjük az étlap feltalását is.

Nagy híve volt a levesnek Napoleon is, aki szerint leves teszi a katonát.
Hősi regékből én inkább a Sport szeletre emlékszem, de ez nem széles spektrumú kutatás eredménye.
Más hiteles forrásból azonban tudható, egyéb katonai egységek táplálásában is jelentős része volt főszereplőnknek. Aki esetleg valahol a bezupál kifejezést olvassa, annak jusson eszébe, hogy ez bizony a leves nevéből származik és azt jelenti, hogy valaki katonának áll. A gulyáságyú is ebből a műfajból ismert és az is, hogy ha gyakorlatilag az összes hozzávalót ellopják a konyhából, némi szalonnabőrből még lehet valami kis levest főzni.

A fentiekben árnyaltakhoz képest a  magyar gasztronómiában nem tekint vissza ilyen jelentős történelmi múltra a leves, de az utóbbi három században egészen szépen kifejlődtünk ebben is. Ennek köszönhetően a világ távoli tájain jó esetben a gulyáslevesről tudják nagyjából belőni, honnan jöttünk, meg Puskásról, de az egy másik műfaj.
Az azért látható, a magyar ember találékony, mert egészen kevés dologból jó kis leveseket bírtak főzni, bár a füstölt szalonna itt is kötelezően a hozzávalók között szerepelt.
A kőleves meséjét pedig szerintem mindenki ismeri, ha mégsem, tessék szépen bepótolni.

Manapság meg már a gyors információáramlás  korában, ha valaki nem tudná, mi az a leves, könnyen utánanézhet, például a Wikipédián:
 "A leves a szilárd tápszereknek híg alakban való elkészítése a célból, hogy könnyebben emészthetők legyenek; a hígító anyag a viz, mely feloldja s magába veszi a tápanyag legértékesebb részeit. A levesnek amellett, hogy segíti az emésztést, étvágygerjesztő hatása is van, ezért áll a legtöbb nép konyhájában az étkezések előtt, mintegy bevezetve azt."
Ez a tápszeres dolog ugyan eléggé lehangolónak tűnik, de nagyjából ezzel meg is ragadtuk a leves lényegét.
Azt is ajánlja még, nehogy véletlenül jól lakjunk levessel, mert akkor nem tudjuk végigrágni magunkat a következő fogásokon, vagy lehet, hogy nem pontosan emiatt, de mi csak menjünk a saját fejünk után, akinek kedve van, bátran kanalazza magát degeszre.

Még jobban beleásva magunkat a témába megtudhatjuk azt is, hogy a fehér-és a barnaleves kategória nem a színét jelzi a leveknek, hanem annyit tesz, a fehér leves sűrítés nélküli, ellenben a barnát valami adalékkal sűrítjük. A magyar konyha jó hosszú ideig a szent rántás bűvöletében élt, remélhetőleg a helyzet kezd változni, mert ugye tudható ugyanakkor az is, ez viszont nem annyira egészséges, valamint szofisztikáltnak sem mondható.
Én azért a csülkös bablevest egészen nyugodtan szoktam berántani, mindezek ellenére.

Ha az a heppünk, hogy  sűrűbb állagot érjünk el, használhatunk habarást, ami  köztudottan liszt-tejföl elegye, de mondjuk a kukoricakeményítő is beválik erre a feladatra. Ha meg passzol az ízhez, főtt krumplival, vagy akár a levesben található zöldségek felének összeturmixolásával is elérhetjük ugyanazt az eredményt. Ez még azoknak a boldogtalan anyáknak is ajánlható, akiknek a gyereke fáradtságos munkával piszkálgatja ki a tányér szélére a sorsüldözött zöldségeket. Így nincs mit piszkálni, gyerek boldog, mert azt hiheti, jól kiszúrt velünk, ám a szülő is örülhet, titkon sikerült némi tápanyagot az utód szervezetébe bejuttatni.
Aztán még az is van, hogy sokan nem isznak elég folyadékot, tessék, a levesek jótékonyan beállítják folyadékszintünket, igaz, ehhez szükséges, hogy a levest megegyünk.

Még az orvostudomány is lelkes levesdrukker, a csirkehúslevesnek bizonyítottan gyógyító hatása van, vírust-és baktériumot öl, gyulladáscsökkentő.
Valamint azt is megtudhattuk, akik ennek a levesnek a rabjai, ideális partnerek, mivel csudára szellemesek, nem csapodárak, nem izgágák, valamint elegendő őket letámasztani a tv elé és órák hosszat csendes boldogsággal elüldögélnek előtte.

Aki igazán jót akar, alaplét főz leveséhez, ami készülhet húsból és zöldségekből is. Én inkább utóbbihoz vonzódom, de ha sikerül igazi, nem tápon tartott házicsibéhez hozzájutni, csirkealaplének sem vagyok ellene. A halból és marhából készült alaplevet se felejtsük, de ez nálam nemigen készül.
Az alaplé elkészítése  nem is olyan nagy dolog, elfődögél a tűzhely egyik sarkában és a végeredmény segítségével igazán pompás leveseket rittyenthetünk. 
Ez is olyan dolog, ami megosztja az emberiséget, receptje is hatszázféle lehet, én a zöldség alapléhez a következő hozzávalókat szoktam bedobálni a fazékba:

4 sárgarépa összevágva
közepes fej zeller  "
2 fehérrépa           "
1 nagy fej hagyma
1 póréhagyma  felaprítva
4 nagyobb gerezd fokhagyma
2 paradicsom
1 paprika
1 zöldségbokréta friss fűszernövényekből, úgymint petrezselyemzöld, kakukkfű, rozmaring, bazsalikom, lestyán, oregano,vagy ami épp kezembe akad, jobb minél több féle
1 babér
1 tk szemes bors

olaj
víz

Az olajon kevergetve a darabos zöldségeket enyhén megpirítom, felöntöm vízzel, úgy 2-2.5 literrel, beleteszem a fűszereket. Forrás után csökkentem a lángot és kb. 1.5 órán át főzöm.
Ez már magában is jó, de alaplének leszűrve ajánlom. Kiválóan fagyasztható, úgyhogy érdemes időnként rászánni magunkat. 
Mikor nincs kedvem pirítgatni, úgy is jó, akkor anélkül készül.

Ha van türelmünk és igen sokáig hagyjuk szegény lét főni, akkor jól besűrűsödik, koncentrálódik . Ebben az esetben flancolásra is alkalmas, mert hívhatjuk fondnak, ami  mégis sokkal jobban hangzik, mint az alaplé. Azon kívül, ha kérdezik, miből készítettük a levest, hanyagul odavághatjuk, hogy "ja, fond van benne", ebből rögtön láthatják, vérprofival van dolguk.

Még azt is olvastam valahol, akkor jó az alaplé, ha a gőzébe téve ragacsos lesz a kezünk, ezt csak akkor ajánlom, ha van otthon égésre valami medicina, valamit ha gasztronómiai  érdeklődésünk elhajlott  valami betegesen tudományos irányba.

A leveskockákat illetően, használatukkor úgy nyerünk, mint Bertók a csíkban, a jó kis házi leveseket elrontjuk mindenféle adalékokkal, mifenékkel.
Tessék egyszer elolvasni, miből készülnek a levesporok-és kockák, aztán ha valaki még mindig kívánja, lelke rajta.

Ha most belemerülnék a különféle levestípusok taglalásába, az már túl menne minden határon, nem is merem megtenni, azon kívül meg ki nem tudja, hogy mondjuk létezik a világon olyan dolog, mint a krémleves?!
Most pedig, hogy ügyesen kihúztam magam ez alól, már el is érkeztünk a levesbetétek kérdéséhez.Erről azt tudom mondani, fantáziánk szabja a határokat, igen sok mindent tehetünk egy levesbe, bár a cipőtalp és a cukorspárga mindenképp kivételt képez.
Ám mostanra már mindenki úgyis inkább passziánszozik, vagy a napi híreket böngészi, úgyhogy erről talán máskor.

Ha kicsit kevésbé bőbeszédűbb lennék, így fogalmaztam volna:

Egyetek levest mert jó!

(források: Nol, Wikipédia,kép: fuffer.wordpress.com)