PARADICSOMOS GOMBÓC RECEPT



Mozarellás,paradicsomos rakott penne (gesztenye receptjei)

már írtam róla, hogy szeretem azokat az ételeket, amelyeket csak össze kell készíteni és mehet a sütőbe…most is egy ilyet találtam a mindmegettén…bár itt a húst meg kellett párolni hozzá, de ettől függetlenül gyorsan elkészíthető és nagyon finom …az utóbbi időben előszeretettel használom mozarella sajtot az ételekbe…már csak a fiam kedvéért is, aki nagyon szereti… Mozzarellás, paradicsomos rakott penne: Hozzávalók: 40 dkg penne tészta, 40 dkg darált hús, 2 gombóc mozzarella sajt, 1 doboz egész paradicsom , 1 fej vöröshagyma, 1 nagy pohár tejföl, 2 tojás, só,őrölt bors,, bazsalikom oregánó, kevés olaj

Citromos túrókrémes szelet (juc)

Most hétvégén két régebbi receptet elevenítettem fel. A főétel paradicsomos húsgombóc lett, a desszertnek pedig egy korábbi, tojásfehérjéből készült citromos szeletet sütöttem meg, de most a csokoládémáz helyett valami tavasziasabb variációra vágytam, úgyhogy a tészta ízesítése hozta magával a töltelékét:

Nigella bites – Rainy days (receptjeim gyujtemenye)

RAINY DAYS Teszta husgomboccal Husgomboc: 250-250 g  daralt marha es seteshus, 1 tojas, 2 ek armezan, 1 gerezd fokhagyma, 1 tk oregano, 3 ek prezli, so, bors. Fozd meg a kovetkezo paradicsomos szoszban: 1 hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1 tk oregano, 1 ek vj, 1 ek olivaolaj par perc piritas, majd 7 dl passata (suru paradicsomle), csipet cukor, so, bors, 1 dl tej.

Bő lére eresztve, VKF. XX. összefoglaló 2.rész (Mixed pickles)

Gabah abban a szerencsés helyzetben van, hogy könnyedén hozzájut friss tengeri halakhoz. Erre alapozza mindhárom levesreceptjét, melyek közül az első a ligúriai halleves. Sok macera nincs vele, a halak paradicsommal karöltve képezik  az étel lényegét, a tányérra pedig tésztával kerül.

Anconai halleves receptje a következő, szintén vegyes halakból, paradicsomból.Mégsem olyan, mit az előző, köszönhető ez talán az elkészítés módjának. Biztos vagyok benne, sokakban kellemes nyaralások emlékét idézi fel ezzel a levessel is.

Harmadik a sorban a kapros lazacleves. Halban nem vagyok túl erős, de azt gondolom, ennél a receptnél a kapor adja meg azt a bizonyos csavart, ami a hétköznapitól följebb emel egy ételt.
Gabah, igazán kitettél magadért, három hamar elkészíthető, remek étel receptjét osztottad meg velünk.

 

 

Sajtkukac azt a levest főzte meg, amit én is kinéztem magamnak, így, hogy letesztelte, még szívesebben nekilátok majd. A leves náluk is szívesen látott vendég, régebbi tervei közt szerepelt a szóban forgó, neki sem okozott hát gondot, mit készítsen.  A kukorica chowder receptjén kívül ír arról is, mit takar ez az elnevezés. 

Még egy leves készült erre az alkalomra, aminek a dús beltartalmon kívül különlegessége, hogy sütőben készült. Az árpával és póréhagymával készült marhahúsleves receptjén kívül megtudhatjuk azt is, hogy nem eszik fapapucsot. Nagy kő esett le a szívemről, miért is tenné, ha ilyen jókat főz?!

  

Chili&Vanília kicsit nosztalgikusan gondol vissza a brüsszeli napokra, ám mióta itthon felfedezte a megfelelő helyet,  különösebb gond nélkül hozzájut a szívének kedves kagylóhoz. Azt egészen pontosan senki nem tudja, kiről nevezték el a Billy Bi kagylólevest,  de Ch&V szerint más nem kell hozzá, mint egy pohár bor, friss bagett és jó társaság. Miután az információ teljesen megbízható forrásból származik, én készséggel hiszek neki.

 

Fakanál már az elején felhívja a figyelmet rá, épp nagy munkálatok közepén van, így aztán nem fogja bő lére ereszteni. Velem együtt biztosan más sem örül ennek. Egy dolog miatt nézhetjük el neki ezt a nem annyira szép húzást, és ez a zellerkrémleves. Engem a látvány is meggyőzött, de az hogy az anyukája is elismerőleg nyilatkozott, külön biztosíték a minőségre:)

  

Zsuzska sajnos mostanában eléggé ritka vendég. Sikerült szegényt a témával annyira kiütni (pedig szereti ő levest), hogy kreativitása világgá ment, vele együtt. Ha azt mondom, nem kapott tüdőt, ebből egyenesen következik, hogy honvágya van. Én mindenképp ezt vonom le konklúzióként, mert nagy élvezettel olvastam végig az írását. Ebből pedig világosan következik, hogy igen erős idegzettel rendelkezem:) Akinek nem tiszták az egyébként teljesen logikus összefüggések, bátran kövesse a példámat, olvassa el, miről is beszélek.

 

Beatbullnál kiderül, hogy igen bölcs nagymamája van: rászoktatta a levesekre. Szerencsére mostani lakóhelyén sem gond egy tartalmas leveshez jutni, bár ha így lenne, akkor sem félteném.  Előételként is tálalható feketegyökér levese nem is cáfolt rá arra az elgondolásomra, nem hétköznapi fogás készül nála. Külön gondot fordított a levesbetétre, fantasztikus narancsos és grépfrútos ricottával töltött raviolival koronázta meg a művet.

Második a sorban a desszertként tálalható sárgadinnyeleves roquerfort fagylalttal, Pedro Ximénezzel. Ennek már a neve is kiütött, aztán elolvastam a receptet, attól még inkább kész lettem. Emberek!! Azonnal vegyétek rá, nyisson éttermet, jó közel hozzánk!!
Le vagyok nyűgözve, pazar mindkettő és akkor a még keveset mondtam.

 

 Külön öröm, ha valaki elhanyagolt blogjába lehel új életet a VKF-téma hatására. Pomme-pomme-nál is így történt. Az előszóban bepillantást nyújt hajszás hétköznapjaiba, majd megtudhatjuk, családi vonalon milyen krumplilevesek kerülnek az asztalra. Maga a recept is egy kedves rokontól ered. Médi néni krumplilevesét főzte meg, a hozzá fűzött néhány szóval nekem kedvet csinált hozzá, de azért a többire is kiváncsi lennék.

 

 A tányérban póréhagymaleves gőzölög Taenék asztalán. Nagy örömömre szintén családi recept, Dédnagymamától rájuk hagyományozott, ez már szinte garancia a jó ízekre:) Tartalmas, jófajta házikolbásszal megrakott, aki ezt ebédel, nem marad éhes.

   

Fűszeres Eszter aggódik. Nem kicsit. Nem csak egy dolog miatt. Van, amit nem lehet elég korán kezdeni, az egyik ilyen az aggódás. Ezen felül azért sok minden kiderül, pl. hogy hogyan nevezik az amerikaiak a kóser húslevest. De lényeg a recept, az aranyló húsleves kreplach-kal.  Benne sem csalódunk, megadja a módját. Aki még mindig elégedetlen, hát annak ott a jó tanács a marha térde kalácsáról:)

 

  

Kőlevesnél a véletlen műve volt, hogy csicsókakrémlevest készített, marhafarok híján. Bár azt mondja, még szoknia kell az ízét, nekem az a benyomásom, nem lehet az rossz.

Ő sem állt meg egynél, miután hosszasan töprengett, miért is pont a csicsókát főzte, mikor itt van a kedvence, a laskaleves?! Nem elég, hogy alföldi, hogy pásztorétel, még kimondottan ceglédi is:) Szerencsére nem sokáig töprengett: ezt is megfőzte.

 

Aki az Orient Express Mamma-féle thai kókuszos csirkelevesére vágyik, most megtudhatja, hogyan kell elkészíteni. Mesél  első thaiföldi útjuk élményeiről és megnyugtat afelől, Bangkokban éhen halni nem lehet. Szokott alaposságával kitér a fűszerekre és ugyanebben a témában kapunk néhány jó tanácsot is.

 

Mamma saját blogján szintén kétféle levest kevert. Benne is bíztam leves-ügyileg, joggal. Nagy elánnal készült, listát írt a megfőzendőkről, de valami mindig  közbejött. Írásából az is kiderül, többekkel jár az agya egy srófra, ettől kissé át kellett alakítania terveit. Ám senki ne csüggedjen, feltalálta magát. Íme a paradicsomos brokkolikrémleves gorgonzolával.

Mézes írólevese galuskával egyszerű alapanyagokból készül, a végeredmény mégsem hétköznapi. Nagyon tetszik. Morfondírozik különböző változatokon, ahogy én ismerem, fogunk még más variációval is találkozni nála.

 

  

A Leves-mánia is új blog, neve magáért beszél. Tartalmas csicseriborsós paradicsomlevest főzött, húsgombócokkal. A recepten kívül alapos képes útmutató is található nála, ennek alapján senkinek nem okozhat gondot ennek az ételnek az elkészítése. Igazán alapos munka.

  

 Ha valaki azt gondolná róla, az hogy idáig teménytelen leves receptjét posztolta, azt jelenti, lelkes híve a műfajnak, hát az téved. Nemisbéka  a Zura miatt főz ilyes dolgokat, hogy kedvére tegyen. Ilyen egy igazán jó asszony:) (most eszembe jut a vadas és súlyosan pirulok). Ebben a fordulóban olaszos fehérrépa levest készített, ami ezen felül jó hír: neki is ízlett. Ez szerintem bárkit felbátoríthat arra, hogy kipróbálja.

 

A VKF egyik legnagyobb rejtélye számomra  a döblec. Szerintem még sosem találkoztam ezzel a szóval. Aki szintén így van vele, megtalálhatja a magyarázatot Garffykánál, aki döbleckrémlevest főzött, különböző egyéb, izgalmas hozzávalókkal. Ráadásnak ott van még a rozmaringos döbleckocka is, levesbetétnek.

Kettőnél alább ő sem adta, saját receptje alapján készített boros szegfűszeges gombalevese még azt is levette a lábáról, aki a hagyományos ízek rabja. Meg tudom érteni, a gombaleves az egyik gyengém.

 

 

 Ha Betűleves nevéből indulok ki, sosem gondolnám, hogy valamikor nagy ellenzője volt a levesnek. Hogy mikor és miért változott meg a helyzet, megtudhatjuk nála. Valamint azt is, ha ősz, akkor tök. Ennek jegyében készült aranysárga, fűszeres tökkrémlevese.

 

 

Saját levében egy olyan fogás történetébe avat bennünket, ami alaposan kibabrált vele. Hiába próbálta megszerezni a receptet, pedig minden követ megmozgatott, sőt ennek kapcsán fény derült a rokonok hasznavehetetlenségére is. Ahogy az már történni szokott, a végén némi viszontagságok után jóra fordult minden, a fantom nyírségi gombóclevesként testet öltve a mi tányérunkban is landolhat.

 

Zsuzsi főzött, méghozzá kapros húsgombóclevest. Nincsenek nagyon oda a levesekért, de a tartalmasabbja azért előfordul náluk. Ennek a receptje Zsuzsi anyósától származik és pont az ő ízlésének megfelelő . Miután nem egy laza valamiről van szó, ő csak könnyebb második fogást tálalna utána.

Fehér gombalevese sem marad le az előző mögött, alaposan megrakva gombával, tejfölösen készíti. Nem is tudok mást hozzáfűzni: mi lenne, ha tényleg szeretnék a leveseket?:)

 

 

BeckZsutól idáig is tanulhattunk jó orosz recepteket, ezúttal  az ígéretes aszalt szilvás gombás borscs rejtelmeibe avat be minket. Nekem leesett az állam, hányféle változata van, és valóban nagy sztár lehet, ha még űreledelként is elkészítették.

 

 

A Katakonyhánlengyeles karfolleves  fortélyait leshetjük el. Erről az ételről sem hallottam még, itt az alkalom ennek a pótlására. A feltét is jól hangzik és nagyon örülök, hogy megosztottad velünk, a sok viszontagság dacára:)

 

 

Kispiskóta legényfogó levesére külön felhívom a rászorulók figyelmét. Neki mindenképp bevált, áldozata azóta is hűséges része életének:) Tanácsa is van, persze a recepten túlmenően: másnapra lesz igazán jó.

 

És még egy kreáció, a gesztenyekrémleves. Kicsit macerás lehet a gesztenyék megtisztítása, de azt hiszem, pont a sült gesztenye a lényeg. További különlegesség, hogy juharsziruppal édesíti.

  

Mamihaminak egyáltalán nem kell elbújdokolnia levesei miatt, nem is értem:) Két szépségesen napsárga levessel készült, az első a sárgabarack krémleves. Még a gyümölcsleveseket egyébként nem kedvelő Férjnek is ízlett. Nem csodálom.

 

Másik levese régi rossz emlékek hatását győzte le, rájött, hogy a sárgaborsó krémleves egészen jó étel. Mélyen egyetértünk:)
És aki nem tudta idáig, milyen az , még a golyólevessel is összeismerkedhet.

 

 Eszter a Tintalevesről bevezetőjében rávilágít a húsleves és nagy, magyar, bús férfilélek titokzatos kapcsolatára. Aztán megtudhatjuk,  hogyan készül a  vkf egyik legkülönlegesebb fogása, a  svéd rénszarvasleves, eredeti receptből, hazai terepre hangolva. Sajnos az ő viszonyát a húslevessel nem taglalja, amit erősen nehezményezek, mivel nagyon kedvelem az írásait. De hátha egyszer ebbe is beavat bennünket.

 

Ízbolygó háromféle levessel kínál, sajnos csak virtulisan. Innen üzenem, egyáltalán nem haragszom emiatt, sőt. Nagy kár lett volna, ha lemarad. Posztjában bepillantást nyerünk a kezdeti nehézségekre Pöttyapuval levesszín-ügyben, majd megnyugszunk, mára már hagyománya van náluk ennek a műfajnak is.
Első  a sorban a vöröslencse-spenót leves,  az indiai konyha fűszereivel készül.  Nem akarom ismételni magam. Indiai, ide vele.

A második a burgonyakrémleves szilvás pitével. Ez az összeállítás első olvasatra kissé furcsának tűnhet, de a receptet átolvasva minden a helyére kerül.
 

Kedvencem a birsalmaleves zöldhüvelyű babbal. A birs kedvelt gyümölcsöm, bár idáig nem tudtam, hogy vannak korcogós részei:) Amint ezen túltettem magam, el is határoztam, hogy ezt is mindenképp le kell tesztelnem, izgalmas, nem hétköznapi ízeket rejt.
És bár tudom, IB sem akar egyáltalán, de soha éttermet nyitni, azért csak reménykedem, hátha meggondolja magát.
  

Hagymát hagymával!, ez járhatott Balzsam fejében, amikor kigondolta az erdei gombás hagymaleves receptjét. Nézzük mi kell hozzá. Hagyma, türelem, lassú tűz és az eredmény garantált. Nagy pártolója vagyok a hagymának, így aztán nálam garantált lenne a sikere.

 

 

 

Ottis könnyed, gyümölcsös levese méltán arathat sikert a gyerek körében. Én azért azt is értékelem benne, hogy hamar elkészíthető. Tetejére habgaluskát ajánl, és ugyan náluk nem szeretik a többiek a gyümölcslevest, ez a narancsleves igen hamar elfogyott.

 

 

  

Ecet és olaj  holland sárgaborsólevese hosszas felderítő munka eredménye. Sokáig nem jutott a recepthez, aztán a véletlen mégis elébe sodorta, így készülhetett el az hússal, kolbásszal is bőven megrakott, tartalmas leves. Tudom, hogy neki nem okozott kiheverhetelen gondokat a recept hiánya, én azért örülök, hogy megtalálta.

 

Starfokker sem kispályás, és mivel a japán konyha közel áll a szívéhez, kezdésnek dashival, a nélkülözhetetlen alaplével indít. Sok mindent megtudhatunk a különböző, nem annyira ismert hozzávalókról, például a halpehelyről, az algalapok előkészítéséről. Ugyan azt írja, hogy az egyszerűségre törekedett, de én nagyon sok újat tanultam tőle is.

Ha már kész a dashi, semmi nem áll útjába hogy udonnal, tojással komplett levessé váljon. Így már valóban egyszerű lehet elkészíteni, és bár a pálcikakezelésem nem mondható profinak, szívesen nekilátnék a kóstolásnak én is.

Innen már sima az út a következőhöz: dashi soba tésztával és garnélatempurával . Itt kicsit tartott tőle, hogy gondok lesznek a garnéla körül, de végül minden remekül sikerült. Aki még nem próbálta, pontos leírása alapján szintén könnyedén elkészítheti.
Lengetem a kalapom:)

 

Chilii&Csoki nemes egyszerűséggel pürélevesnek titulálja pályaművét, de előtte még beleavat, nem szereti a leveseket. Igaz, aztán felsorol elég sokat, amit igen, de attől most jótékonyan tekintsünk el:) Kicsit lejjebb arról biztosít , nem arckrém képezi levese alapját, majd a recepthez érve megnyugodhatunk: tényleg nem. Sőt, nagyon is ígéretes, jóféle összetevők vannak ott felsorolva,senki ne hagyja elijeszteni magát!!

 

Piszke szégyenkezős körtelevest főzött. Étteremben kóstolt ilyet először, a reprodukció is jól sikerült. Nem mennék bele nagyon a történetbe, mitől lett pont ez a neve, olvassátok el. Még itt a jó idő, a recept megelehetősen vonzó. Hát hajrá, körtére fel.

  

 

Moha és sáfrány szintén a japán konyha elkötelezettje,  udonleves garnélával készült nála. Nála is megtudhatjuk, hogy készül a dashi, és azt is, hogy ez az étel szaladós napokon is hamar megfőzhető. Nekem kedvem is lett hozzá.

 

 

Cukroskata vadászleveséhez sem sörét, sem vad, szerencsére még egy árva vadász sem szükségeltetik. Szerencsére. Így történhet, hogy gyomormelengető zöldségleves a végeredmény.
És egy hasznos tippet is kapunk, leírja, hogyan készíti az alaplékockát.

  

 

 

 

Nálam, az Etetőn egy levesbevaló készült, a palacsintarollni.
Első levesem a tex-mex bableves, csípősen, tésztasapkával, vagy anélkül. 
Második pedig a pikáns pasztinákleves zöldcitromos kókuszkrémmel.

 

 

 

 

 

                                

                               *********************************

 

 

Kedves leveses pajtások, ez itt a XX. VKF vége.
Nekem tanulságos volt. Egyfelől betáraztam sok olyasmit, amit nekem is ki kell próbálnom. Jó, tudom ez nem érdekes annyira. Vagy mégis. Mert azt jelenti, jókat főztetek.
Még mindig azt mondom, az tud igazán főzni, aki a levesnek is mestere.
Bebizonyosodott az is, szeretünk játszani, hiszen olyanok is nekifutottak, akik egyébként nemigen rabjai ennek a fogásnak.
Ez a tény és az, hogy ennyi jó leves készült, bizonyítja az igényes gasztronómia iránti erős elkötelezettséget.
Tudom, ez sem újdonság.
De kicsit szomorú is vagyok, mert valahogy ugyanezzel az elkötelezettséggel étteremben járva, ahol tanult szakemberek főznek, viszonylag ritkán találkozom.

Köszönöm mindenkinek a lelkes részvételt, a kedves leveleket, a felajánlott segítséget.
Külön integetek annak a kedves bloggertársnak, aki felajánlotta, táplál minket, amíg én összefoglalok:)

Jó volt veletek játszani.

 

A holnapi napon pedig átadom a stafétát annak, aki a XXI. VKF lebonyolítója lesz.

 

 

(A statisztikáért nem vállalok felelősséget a többszöri toldozgatás miatt :)
Egyszer azért majd összeszámolom, hányszor írtam le a ‘leves’ szót, és igenis, még egyszer: a merő legyen veletek! :) )

Az én százas listám (zsannamanna)

A bejegyzést még tegnap kezdtem írni. Azóta Ági listája hatalmas karriert futott be. Most akkor én is közzéteszem a sajátomat, mint ahogyan annyian már. És mint sokunknak, nekem is Ági listája volt a szimpatikusabb. Az eredeti sajnos túl sok olyan ételt tartalmaz, ami kimaradt az életemből – és a konyhámból.

Van néhány szabály:

Vastagon szedni, amit az ember már kóstolt, és áthúzni, amit soha nem enne. Ha már etted, de köszönöd, soha többet, akkor vastagon szedni és áthúzni. Ha szívesen megkóstolnád, akkor hagyd simán!

1. Ajvár – Az ajvár paprikából, padlizsánból és fokhagymából készített mártás, amit leginkább húsok mellé kínálnak, de salátát is ízesíthetnek vele./Wikipédia/ – azt hiszem, ezt kipróbálnám.

2. Aszú – szeretem, de csak módjával.

3. Bableves csülökkel –füstölt csülökkel az igazi! Édesanyám istenien főzi!

4. Baklava – már régóta szemezek vele, alkalomadtán miért ne?

5. Baracklekvár – mostanra már főzni is megtanultam. A Fiúk is nagyon szeretik, de csak a házit.

6. Bárányhús – alkalmanként.

7. Barátfüle – leginkább a menzán. De az nem olyan finom, mint a Nagyié volt. Itt az ideje megtanulni ezt is!

8. Békacomb rántva – esetleg ha nem tudom, mit is eszek.

9. Birsalma sajt – nagyon édes, de azért igen, máskor is!

10. Bodza szörp – leginkább saját készítésűt.

11. Borsóleves – csirkeaprólékkal, házi tarhonyával, nyami!

12. Bundás kenyér – elég gyakran, reggelire, és a férjem készíti!

13. Burek – azt hiszem ízlene! Imádom a túrót.

14. Cékla saláta – kóstoltam már, de nem kötöttünk barátságot.

15. Csalántea – semmi kifogásom ellene!

16. Csevapcsicsa – Még nem, de ami késik, bekövetkezik!

17. Csicsóka – Terem a kertben. Leginkább nyersen szeretjük, de főztem már belőle levest is.

18. Csiga – valaki azt írta, hogy ez fejben dől el. Nálam eldőlt. Nem hiszem, hogy bármivel rá tudnának venni…

19. Csirkeláb a húslevesből – Imádom! Nálunk ez a legkapósabb J

20. Disznósajt – A jó házi disznósajt! De finom is tud lenni! No majd disznótoros időben!

21. Erdei gombák – csiperke, őzláb, májusi pereszke, laska – gyerekkoromban sokat ettem. A párom nem szereti a gombát, ritkán főzök még boltit is. Leginkább a szüleimnél eszek gombás ételeket.

22. Esterházy torta – nem ez a kedvenc tortám, de egy szelettel bármikor! Akár most is J

23. Fagyasztott halrudacskák – a gyerek kedvence. Így én is. Van az úgy, hogy nincs az ember lányának ideje főzni…

24. Fánk – szalagos, könnyű, jó sok lekvárral. Régen sütöttem már. Hamarosan következik.

25. Fasírt – akár húsból, akár szójából, akár zöldségből készült, jöhet!

26. Finomfőzelék – ha lehet, inkább kihagyom!

27. Fokhagymás lángos, sajttal és tejföllel – nyammm!

28. Fonott kalács – ezt is ideje lenne már sütnöm!

29. Főtt csöves kukorica – nyáron, frissen. Fagyasztóból nem.

30. Gulyásleves – ha muszáj!

31. Gyümölcsbor – meggy, szeder, ribizli és csipkebogyó. Finom!

32. Hagymaleves – cipóban? Isteni!

33. Halászlé – Nagyon szeretem!

34. Jeges kávé – forrón sokkal jobban ízlik

36. Káposztás tészta – sósan, borsosan, jaj, de fionom!

37. Kapros tökfőzelék – ez a kettő együtt: brrr!

38. Karalábé – nyersen

39. Kaszinó tojás – azok a nyolcvanas évek! Szerettem, mostanában mégsem készítek soha.

40. Kecsketej – inkább a sajt, ha már választani lehet!

41. Kemping sajt a tömlőből – de csak a natur!

42. Képviselőfánk – ha valaki elkészíti…

43. Knédli – Miskolc mellett nagyon finomat ettem!

44. Kocsonya – de csak a leve! J

45. Kókuszgolyó – meggy nélkül! Keresztanyám kristálycukorba hempergeti. Hétvégén elkészül, azt hiszem.

46. Kovászos uborka – zsíros kenyérrel is

47. Körömpörkölt – jó cuppogósan, kézzel

48. Körözött – tojással, sok hagymával, piros paprika nélkül

49. Krémes – a házi az igazi!

50. Krumplipüré – tejjel, margarinnal, habverővel felverve. A Fiúk kedvence

51. Krumplis tészta – leginkább betyárosnak, vagy slambucnak.

52. Lecsó – kizárólag rizzsel

53. Lekváros bukta – éhes vagyok!

54. Libamáj – minden mennyiségben! Hagymával, vagy fokhagymásan

55. Lóhús – kolbászt már ettem.

56. Madártej – bármikor!

57. Majonéz – bolti is, házi is

58. Mákos guba – a télen ettem egy rendezvényen

59. McDonald’s Big Mac Meal – csalódás volt. Nem ér annyit, mint az ára…

60. Meggyszósz húslevesben főtt marhahús mellé – menzán az igazi, de szoktam itthon is. És pirított grízzel!

61. Muszaka – egyszer talán…

62. Nyúlhús – rántva is, pörköltnek is jöhet

63. Őszibarack befőtt – a bolti is tud finom lenni, de amit én készítek, az az igazi!

64. Pacal – a család egyik kedvence, én nem igazán…

65. Padlizsánkrém – nem lett belőle szerelem

66. Palacsinta – naná! Édesen és sósan is!

67. Pálpusztai sajt – még nem volt szerencsénk

68. Paradicsomos káposzta – írtam már a paradicsomhoz fűződő mély ellenszenvemről

69. Párizsi – ha minőségi!

70. Pilóta keksz – szétszedve: előbb a krém, utána a felső rész, és végül az alja!

71. Pogácsa – Nagyikámé utolérhetetlen! De próbálkozom!

72. Puding – bármikor jöhet, de nem dobozos

73. Puliszka – igen! Nagyapám főzött sokat. Mostanában én is.

74. Rántott hús – még jó! Van egyáltalán olyan aki nem?

75. Rakott krumpli – füstölt kolbásszal, sok tojással…

76. Rácponty tejföllel – a koleszban sokszor volt ez a vacsora

77. Sárgarépa krémleves – még kipróbálásra vár!

78. Somlói galuska – a sógornőmé

79. Sóskaleves – de nyersen sokkal jobban szeretem!

80. Sült gesztenye – ez is Nagyika öröksége

81. Sült kolbász papírtányérról, a hentesnél – volt már olyan is

82. Sült tök – nyamm!

83. Szilvapálinka – inkább, mint a „körömlakk”! De csak az igazán finom, házi

84. Szilvás gombóc – leginkább szilvalekvárral.

85. Szőlős rétes – kipróbálásra vár

86. Sztrapacska – nem hagyott bennem mély nyomokat

87. Tatár beefsteak – egy régi szerelmemmel, Debrecenben a Gödörben.

88. Tintahal – pizzán volt már szerencsénk egymáshoz

89. Torma – Csíp, nem szeretem. – szó szerint, mint Ági

90. Töki pompos – nézegetem már egy ideje a receptet a gasztro blogokon. Egyszer, hamarosan

91. Töltött káposzta – anyukám készíti a világ legfinomabb töltött káposztáját. Kaporral és egy kis füstölt hússal megbolondítva!

92. Töpörtyű – Igen, igen, igen!

93. Túró Rudi – bevallom, igen!

94. Túrós tészta cukorral – Inkább sok pörccel. – ismét csatlakozom Ágihoz!

95. Vaddisznó pörkölt – kizárólag bográcsból! J

96. Véres hurka – nálunk a disznótoros része. De nem tartozik a kedvenceim közzé!

97. Virsli – mindig van itthon.

98. Zöldbab – ha muszáj! De a rakott zöldbabot nagyon szeretem!

99. Zúzapörkölt – bármikor jöhet!

100. Zserbó – ismét a sógornőm sütijére szavazok!

És van még néhány különlegesség, amit más listákon nem láttam, de a véleményetekre kíváncsi lennék:


+1 kakas töke pörkölt – először étteremben ettem. Ha hozzájutok az alapanyaghoz, itthon is elkészül

+2 lekváros kenyér kolbásszal – a férjem kedvence, én nem tudnám megenni.

+3 töpörtyűs pogácsa tésztájából készült szilvalekváros papucs – szintén a férjem kedvence, de ezt én is megeszem. Bár a pogácsa magában finomabb J

+4 kacsazsíros kenyér tejföllel, lila hagymával – ez az én kedvencem

Malloreddus, a szárd gnocchi (Dolce vita)

Ez most egy kutyulék recept lesz, összeházasítottam egy szárd és egy pugliai receptet. A két konyha jellegében nagyon hasonló, így rossz dolog nem sülhetett ki belőle. A fogás alapja a szárd gnocchi, a malloredus (sajnos ezt nem én gyúrtam, hanem bolti). A nálunk ismert gnocchira leginkább az alakja hasonlít, a tészta hagyományos durumlisztes tészta, vízzel keverve és nem pedig krumpli alapú. Gyakorta kerül a tésztába sáfrány is, és régen fonott vesszőkosár oldalán hempergették meg a tésztanudlikat, hogy bordázottak legyenek. És miért kell a borda? Hogy jobban tapadjon a szósz. A malloreddust vajasan vagy húsos-paradicsomos raguval kínálják. Az én receptemnél a húsgombóc, és a pikáns, csípős szósz hozza a puglia vonalat. Bár nem lepődnék meg azon sem, ha valaki azt mondja, Szardínián is készítenek hasonlót. Az egészben a cukkíni már csak egy plusz (jó ideje állt már a hűtőben, muszáj volt elkészíteni). Féltem is attól, hogy kilóg majd a sorból, de a félelmem alaptalan volt mennyei vasárnapi ebéd született a házasításból.

Hozzávalók:
40 dkg malloreddus, 30 dkg friss koktélparadicsom, 1 közepes cukkíni, 1 fej vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 20 dkg darált sertéshús, 2 szelet száraz kenyér, só, bors, bazsalikom, peperoncino, pecorino sajt, zsemlemorzsa

1. Készítsük el a húsgolyókat: keverjük el a darált húst a beáztatott, és kifacsart kenyeret a reszelt pecorinóval és a lekapart fokhagymával, sózzuk, borsozzuk. (tojást én nem teszek bele). Formázzunk egészen apró gömböket, hempergessük meg őket zsemlemorzsában és forró olajban süssük ki.
2. Olívaolajon fonnyasszuk meg a felkockázott vöröshagymát, dobjuk rá a szintén felkockázott cukkínit, és 5 perc alatt pároljuk készre
3. Ekkor adjuk hozzá a félbevágott koktélparadicsomokat, 2 gerezd, felaprított fokhagymát, ízlés szerint peperoncinót, sózzuk, borsozzuk és nagy lángon 2-3 perc alatt süssük össze az ízeket. Ha kész, keverjük bele a kisült húsgombócokat
4. Főzzük ki a tésztát, keverjük el a szósszal és pecorinóval megszórva tálaljuk azonnal

VKF! Túrós ételek II. (Ági főz)

Ízbolygó az eddigiektől némileg eltérően, egy hozzávalót, nevezetesen a túrót jelölte meg e havi közös ötletelésünk témájául. Csudajó ötlet, én mégis azt fontolgattam, hogy szégyenemben elbujdokolok.



Zsenge ifjúkoromban két nyarat töltöttem azzal, hogy Kriszta barátnőmmel körbebicikliztük a Ludasi tavat és minden öreg nénihez, bácsihoz becsöngettünk útközben. Néprajzkutatósdit játszottunk ugyanis. És Kriszta témája a tejfeldolgozás volt. Az enyém ugyan a szentelmények, de mégis rendkívül szégyellem magam, hogy az ég egy adta világon semmit sem jegyeztem meg abból, hogyan készül az igazi tejföl, túró, aludttej…


Ráadásul nem vagyok az a mindent házilag megoldó típus, szeretem inkább megvenni a kész árukat. Így aztán eddig eszembe se jutott, hogy különböző tejtermékek előállításával kísérletezzek, megveszem inkább a piacon a kedvenc termelőmtől, amit szeretnék. Most viszont teljesen véletlenül akadtam a házi túró receptjére egy indiai vegetáriánus szakácskönyvben. Annyira egyszerűnek tűnt, hogy ezt most tényleg nem hagyhattam ki.


Házi túró készítése indiai módra


Mi kell hozzá? 1,5 liter tej, 1 citrom leve.


Hogyan készül? A nyers tejet felforraltam, 2-3 perc után lehúztam a tűzről és beleöntöttem a citrom levét. Egy kicsit kevergettem, szépen ki is csapódott aminek ilyenkor külön kell válnia.


Egy szűrőt kibéleltem egy pelenkával (kisgyerekes háztartás előnyei), ebbe öntöttem a kevercset. Amikor kissé kihűlt, kinyomkodtam a levet belőle, amennyire tudtam és egy magas falú tál fölé függesztve egy napra a hűtőbe tettem.


Amikor kibontottam a csomagot, egy szép, fehér, kemény friss sajt lett a jutalmam. Sokkal kevésbé krémes vagy éppen morzsalékos mint a mi megszokott túrónk, az íze pedig kifejezetten édeskés. Jól szeletelhető. Egyetlen bánatom az eredménnyel kapcsolatban annyi, hogy a másfél liter tejből mindössze úgy 15 dekányi, azaz igen picinyke túró nyerhető ki ily módon.


Paneer musalam, avagy paradicsomos, túrós finomság


A fenti módon előkészített túrógömböcből egy autentikus indiai finomság készült, ami lepénykenyérrel vagy akár rizzsel kiegészítve igazi különleges vacsora lehet.


Mi kell hozzá? 2-3 zamatos paradicsom, 1 lilahagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1-2 chili, fél kiskanál fekete mustármag, fél kiskanál garam masala, 1 kiskanál cukor, só, olaj.


Hogyan készül? A paradicsomot és a hagymát apróra kockáztam. Kevés olajon megfuttattam a fokhagymát és a fűszereket, hozzáadtam a többi zöldségeket és addig pároltam, míg jól besűrűsödött. Ekkor beledaraboltam a túrót, amit éppen csak átforrósítottam és már tálaltam is.



Mangós itóka a savóból


Mivel a túrókészítés mellékterméke mintegy liternyi savó lett, azt sem hagyhattam veszendőbe menni. Sokkal savanyúbb ízre számítottam, de ez az opálos folyadék inkább édeskés lett, a tejcukortól. Bár az autentikus mangó lassi joghurttal készül, ezúttal a jéghidegre hűtött savóval turmixoltam össze a mangólevet, 1:1 arányban. Kivételesen finom lett!


Ha pedig valami nagyon Indiára emlékeztető italt szerettem volna kikeverni a maradék savóból, akkor egy kevéske kókusztejet, sót és borsot adtam volna hozzá, illetve egy marék tört jeget, hogy még frissítőbb legyen.

Recepttár a blogíró kollegák és kolleganők tollaiból 6. rész (Maszatkonyha)


 Ãšjra tele a könyvjelzőm, jöjjenek ismét a virtuális gyűjteményem újabb darabjai.


1. Ez a focciaca és grissini dolog egyre jobban izgatja a fantáziámat- több recept egy helyen Bombadil Tománál


2.Hogyan készítsünk csokidobozkát?- tv3 útmutatása mellett


3. Grízes-réteslapos süti Ízbolygótól


4. Gyümölcstorta- nem piskóta alappal- szintén Ízbolygótól


5. Gyors desszertpohár Latsiától


6. Zebratorta málnával- szintén Latsia munkája


7. phzs epertortája


8. Különleges paprikás krumpli borsóval és petrezselyemmel Cukroskata blogjáról


9. Max húsos-borsós rakott tésztája már így látatlanban is nyerő


10. Ezt a receptet a Macikonyhából a lufival készíthető csokikehely miatt mentettem le


11. Ínycsiklandó málnatorta vnjudit boszorkánykonyhájából


12. Gránátalma csirkesalátája- Hú, ezt most is nagyon megenném!


13. Sütiszörny szilvalekváros morzsasütije nagyon elöl van a kipróbálandók listáján


14. Házi csokis-vaníliás karika- ez nem blogból való, hanem a Ráma sütis oldaláról


15. Mamma marskaramellás sült banánja sütős és grill változatban is finom lehet


16. Mindennapi Manna paradicsomos sült fetája ingerlően gusztusos


17. Gyros fűszeres csirkecomb és fetával töltött paprika- Horasz konyhájából


18. A Mindennapi Manna által beírt újfajta Raffaello receptet mindenképpen ki kell próbálnom, mihelyst kapok valahol tejport.


19. Citromfűszörp Gigi konyhájából


20. Krumplisünik a tepsiben- Ottistól


21. Felhasználóbarát citromfagyi Zsuzsitól


22. Citromkrémtorta Nosalty-tól


23. Gabriella sárgabarackos pitéje


24.Pákosztos macska alias Millie Snickers szelete


25.Mirelle sárgabarackos gombóca


26. Barackos-túrós batyu Konyhatündértől


27. Mamihami oldalán találtam rá a Nigella által ihletett instant palacsintapor elkészítésére- még gasztroajándéknak sem utolsó


28. Amerikanizált rakott krumpli Endivia blogjáról


29. Crostini variációk Mammától


30. Csoki és gesztenyemousse torta Mennyei Manna oldaláról


31. Orosz hússaláta kicsit másképp Gabriella konyhájából


 

Gastronomique étterem (kísérleti konyha)

Egy hete hétfőn volt egy éve, hogy egymásra találtunk Ditémmel, mikor tavaly nyáron Londonban meglátogattam. Annak ellenére, hogy elég sokat voltunk az egy év alatt sajnos távol egymástól, rengeteg történt, s remélem, hogy még számtalan sok ilyen szép és még szebb együtt töltött év vár ránk a jövőben! Hétfőn csendesen, kettesben ünnepeltünk, majd szerdán mentünk el a közeli, egy michelin csillagos étterembe, ahova Ditémmel mindenképp el szerettem volna egyszer látogatni. A tanszéki titkárnővel gyakran szoktam főzésről ill. éttermekről beszélgetni, s tőle kaptam a tippet, mert ő már szinte törzsvendégnek számít a Gastronomique étteremben.

Gastronomique étterem (Schwarzer Adler szálló, kép forrása: http://www.gastronomique.de/)

A Gastronomique étterem Heroldsbergben található, ami Erlangen közigazgatási körzetéhez tartozik – ám ennek ellenére nem volt egyszerű eljutni a városba. Mivel időben érkeztünk, ezért a szép napos időben egy kis délutáni sétát tettünk a faluban, megtekintve a fehér, vörös, zöld és sárga kastélyokat, valamint a középkori templomot. A Gastronomique étterem egy kis szálló részeként (Schwarzer Adler) egy külön épületben helyezkedik el az említett kastélyoktól alig 5 percre. Sarah és Fabian Feldmann üzemelteti, kettejük közül a hölgy francia születésű. Férje Fabian, a szakács, a környékről származik, ám néhány tanévet francia területen töltött különböző három csillagos éttermekben. Az étterem ebből kifolyólag ötvözi a frank és francia konyhát, az ételek pedig nagyrészt a regionális termékekre épülnek. Az épület kül- és belseje tipikus gazdagabb frank parasztházra emlékeztet. Először a teraszon foglaltunk helyet, s tanulmányoztuk át a rövid ét-, valamint az annál átfogóbb borlapot. Utóbbin egy magyar bor is található – igaz csak egy 6 puttonyos tokaji -, bár megérthető a francia borok túltengése a tulajdonos családot ismerve. Ditémmel már előre a 10 fogásos ínyencmenü mellett döntöttünk, melyhez még egy üdvözlőfalat is járt.

a terasz (kép forrása: http://www.gastronomique.de/)

Aperitif: Ãœdvözlőként többféle kis falatot kaptunk. A tempuratésztában kisütött padlizsáncsík nagyon könnyed volt, annak ellenére, hogy úszó olajban sütötték ki. Tempura alapú tésztájánál fogva teljesen fehér maradt. A ropogós külső mögött egy krémes, megfelelően sózott padlizsán rejlett. Nem vagyok padlizsánrajongó, de ez nagyon megtetszett, köretként is pompásan el tudnám képzelni. Egy fogpiszkálóra egy fél gerezd friss narancs és glazírozott répa volt felszúrva. Számomra nem volt nagy meglepetés a kombináció, ám Ditém eddig még nem próbálta a répát naranccsal, s annál inkább meg volt lepődve, hogy milyen finom is a kettő együtt. A harmadik falat a tányéron egy igazi különlegesség volt: fekete paradicsom, avagy más nevén “black tiger”. Meglepően intenzív paradicsomízű, ami ugye nem mondható el az abc-ket elözönlő paradicsomokról. A nagyon figyelmes és mindenről tájékozott pincérnők felvilágosítottak róla, hogy a környéken egy termelő elfeledett paradicsomfajták termesztésére specializálta magát, s onnét származik többek között ez a “fekete tigris” is. Nagyon örülök a kezdeményezésnek, mert ennek a paradicsomnak tényleg volt zamata. Korábban már említettem egy hasonló Fertő-tó melletti termelőt is, aki hasonlóan specializálta magát.

régies belső szoba (kép forrása: http://www.gastronomique.de/)

Amuse-Bouches: Az üdvözlőfalat után felkerekedett a szél és kicsit lehűlt a levegő, ezért beköltöztünk a tipikusan régies frank belső terembe. Előbb egy óriási házi kenyérválasztékból csipegethettünk, melyből Ditém a paradicsomos cipót, valamint az epit, én pedig a sörrel készült barnakenyeret kóstoltam meg. Mindegyik kenyér még enyhén meleg volt. Méretre kb. fél zsemlényi egész cipók, s ízre, halmazállapotra tökéletesek. Újabb három falatot kaptunk, ezúttal már a menü első fogásaként. Egy kis csészében friss zöldségekből és kenyérből egy tökéletes pansanella-t, azaz toszkán kenyérsalátát találtunk. Nem volt benne semmi extrém, de a tökéletes elkészítést díjaztuk Ditémmel. A másik két falat viszont annál inkább megnyerte tetszésünket. Ditém az utolsó falatig élvezettel kikanalazta az enyhén megsütött nyári laskagombát, mely kissé édeskés majorannás panna cottában petrezselyempestoval együtt lett tálalva. Főleg az enyhe édeskés íze miatt volt igazán különleges. Nekem a harmadik falat tetszett a legjobban, mely édes mustármártásban úszó krumpliból (bamberger hörnchen, helyi fajta) és köré tekert pácolt lazacból állt. Az édeskés mustármártás ízlett a leginkább, ám nagyon izgalmas volt a kb. fél perccel később visszamaradó halíz is. A hat különböző ínyencfalat után nekivágtunk végül az első előételünknek.

Füstölt pataki szaibling, retekfélék, curryvinaigrette: Egyik legjellemzőbb tulajdonsága ennek az étteremnek, hogy csak a hozzávalókat sorolják fel a menüben, s az elkészítés valamint a tálalási forma egészen az utolsó pillanatig meglepetés marad. Ennél az előételnél leginkább a frank vonal érvényesült a szaiblingon (szemling) és retekféléken keresztül. Összesen négyféle retket találtunk a tányérunkon, közte a hagyományos retket, ennek a hosszúkás formáját, japán retket és még egy retekfélét. Mindegyik különböző alakúra volt vágva, s nagyon stílusosan volt elhelyezve a tányéron. A tányér közepén a frissen füstölt szaibling pihent, melynek fűszerezését tökéletesen eltalálták. Ugyanez mondható a curry vinaigrette-re (salátamártás) is, melytől Ditém eleinte kicsit félt, hisz nem szereti a curryt. Utóbbi fűszer viszont csak nagyon visszafogottan jelent meg, tökéletesítve a fogás ízharmóniáját.

Bretagne-i homár, grillezett görögdinnye, sárga gazpacho, kristályvirágBretagne-i homár, grillezett görögdinnye, sárga gazpacho, ficoide glaciale (kép forrása: http://www.gastronomique.de/)

Bretagne-i homár, grillezett görögdinnye, sárga gazpacho, ficoide glaciale: Se Ditém, se én nem ettünk még eddig a napig homárt, s a konyha dícsérete, hogy mindkettőnknél pozitív emlékként maradt meg. A homár gyönyörűen puha, sarkain kissé túl sós nekem. Mellette úszott a grillezett görögdinnye, melyre gondolom egy forró vassal nyomták rá a grillezés nyomát, mert másképp szerintem nem maradt volna ilyen szaftos. A langyos sárga gazpachoban is visszaköszönt a görögdinnye, habár ehhez sárga húsú érett görögdinnyét használtak fel. Egy szürke kocka is úszott még a tányérunkban, ami állítólag valami homáresszencia volt, de a romlott halíze miatt hamar feledésbe merült nálunk. Díszként egy kis darab ficoide glaciale, azaz magyarul kristályvirág került a homárra, mely üdítően szaftos és frissítő volt. Összességében csodálatos nyári fogás!

Sült morgóhal, padlizsánmajonéz, cékla, citromzselé, bazsalikom: A lapon eredetileg vörösmárna szerepelt, de a morgóhal is a tenger hasonló régióiban él, s húsa sem áll messze a vörösmárnáétól. Mellesleg morgóhalról még nem is hallottunk eddig, úgyhogy annál kíváncsiabbak voltunk. A hal nagyon szépen volt megsütve, bőre ropogós, húsa feszes, s mégis puha, fűszerezése pompás. A sokkal nagyobb meglepetés viszont a cékla volt számomra. Ditémnek kimondottan céklaízű volt, míg nekem épp az tetszett benne, hogy a citromzselécsíkokkal, a könnyed padlizsánmajonézzel és a bazsalikomos olajjal együtt teljesen elveszett az általam nem kedvelt cékla penetráns íze, s csak a kellemes zamata maradt meg. A cékla egyébként gyanús, hogy sütőben készült. A mindenképp kipróbálandók közé került nálam, főleg ilyen falatnyi mennyiségben nagyon finom.

padlizsánmajonéz, cékla, citromzselé, bazsalikompadlizsánmajonéz, cékla, citromzselé, bazsalikom (kép forrása: http://www.gastronomique.de/)

“Mojito”: Ha már a lapon is idézőjelben szerepel a mojito, akkor semmiképp sem számolhatunk itt egy koktéllal. Ditém és én is nagyon szeretjük délutánonként elszürcsölgetni eredeti változatában, talán ez a koktél készült nálunk a legtöbbször a másik nagy kedvenc, a strawberry martini mellett. Megsejtésünk beigazolódott: egy mentás zöldcitromléből készült enyhén sárgás tört jégen nyugodott egy gombócnyi méretű meleg könnyed limehab, melyet egy cukorban kandírozott mentalevél díszített. Utóbbi pillanatok alatt szétporladt a szánkban, előbbi hideg-meleg, kemény jég és puha hab kombináció pedig tökéletesen visszaadta a mojito frisseségét. Ellentéteivel az est egyik fénypontjává emelkedett fel. A Segalban próbált könnyed sütőtökpüré és ez a meleg limehab végképp meggyőzött, hogy mihamarabb be kell szereznem egy habszifont.

Malacpofa, széles bab, újkrumpli, bogyós gyümölcsök: Amennyire hihetetlenül nagyszerű volt az átszerkesztett mojito, annyira kiábrándító volt sajnos ez a fő fogás. A malacpofához kifogástalan alaplevet készítettek, melyet elfőzéssel tettek sűrűbbé és intenzívebb ízűvé. Feltehetően ebben a lében pörkölték a megtisztított malacpofát, melynek sajnos nem adták meg a szükséges időt. Lehet, hogy elfogultan fogtunk bele ebbe a fogásba Ditémmel, de a hús nem volt omlós, senem rószaszín, a kötőhártyák pedig még egyáltalán nem tudtak feloldódni. A hozzá járt egy darab kis szem krumpli jó volt, igaz egy kis só és zsiradék hiányzott róla, a bogyók pedig csak rá voltak szórva a tányérra. Utóbbi persze szép dísz volt, mely piszkéből, áfonyából, piros és feketeribizliből állt. Bármennyire is furán nézett ránk a felszolgálás, Mórickát követve nem szóltunk egy szót sem, amikor elvitte a tányért. Azaz ha ízlik valami, akkor dícsérjük meg, ha pedig nem, akkor inkább ne szóljunk róla. (A vicc teljességéért – Móricka az vendégség végén feláll az asztaltól és megjegyzi: “Köszönöm szépen! A leves nagyon finom volt, a többiről meg inkább ne beséljünk!” ;) ). Ez a fogás egyébként önmagában kb. dupla ekkora adagként 35 euro az étlapon, ami véleményem szerint messzemenőleg túlságosan drága, hisz egy malacpofát alig 1 euroért hajítanak a piacon az ember után, s sem a többi hozzávaló, sem az elkészítés nem indokolja a fenti összeget.

Fabian Feldmann főzés közben (kép forrása: Esskapaden, 9. szám)

Roquefort, charentais sárgadinnye, Pedro Ximenez: A mélypontról elég hamar kilábaltunk, ugyanis következett az első desszert, melynél a roquefort sajtot kombinálták sárgadinnyével és egy nagyon édes, már-már likőrszerű sherryvel. Utóbbi a szomszéd asztalnál ülő úr, s a pincérnő szerint cukorrépaszirupra emlékeztető – mi Ditémmel teljesen úgy éreztük mintha egy mazsolaesszenciát szopogatnánk. A sajt és a gyümölcs is kétféle formában került a tányérunkra: egy Pedro Ximenez sherryvel meglocsolt enyhén édesített sárgadinnyelében úszott egy szabályos roquefortkocka, egy kis darab sárgadinnye vékony ráégetett karamellréteggel és egy hosszúkás gombócnyi roquefort fagylalt. Nem rajongok a roquefort-ért, nekem túl intenzív ízű, de a sárgadinnyével együtt csodálatos volt. Még finomabb volt viszont a roquefort alapú fagylalt, mivel sokkal enyhébben volt csak kiérezhető belőle a sajt íze. A legnagyobb ötlet viszont néha a legegyszerűbb is egyben: mennyeien finom volt a sárgadinnye a vékony ráégetett ropogós karamellréteggel. Ditém mindig cukrozva szokta enni a sárgadinnyét – ezentúl a cukrot még előbb rá is fogja égetni ;)

Frank cseresznye, Manjari csokoládé, citrombazsalikom: Egy igazi desszerttányér tárult elénk: 1-1 kis gombóc cseresznyesorbet és citrombazsalikom fagylalt, mellette három szem konyakban pácolt cseresznye egy vékony citrombazsalikomcsíkkal és egy kis csokitornyocska tetején néhány beleállított csokikaramell-lapkával. Csodálatos kombináció, ízre is nagyon finom volt minden – két aprócska kifogással: a csokitortácska egy kicsit töményre sikeredett, ugyanis Ditémnek kapitulálnia kellett; a citrombazsalikomfagyiból pedig hiányzott valami könnyítő hatású íz, mint pl. körte vagy alma. Egészében viszont nagyon finom, s a citrombazsalikommal együtt egy a hagyományos “fekete erdei” ízvilágot megújító ízélmény.

pincerész (kép forrása: http://www.gastronomique.de/)

Borsó, vanília, málna: Talán ezt a fogást vártam a leginkább, mert eleinte nem tudtam elképzelni, hogy hogyan is lehet összeházasítani a zöldborsót a málnával és a vaníliával. Egy gyönyörű piros-fehér-zöld színekben pompázó kis adag került elénk. A zsenge zöldborsót megfőzték, pürésítették, majd tejjel, vaníliával és cukorral felfőzték. Erre a világoszöld mártásra került egy kis gombócnyi málnasorbet néhány szem borsóval, valamint friss és ropogósra szárított málnával megszórva. Nagyon finom és felettébb izgalmas kompozíció. A pincérnőt megkértem, hogy kérdezze meg a borsómártás receptjét, melyet örömmel el is mesélte nekem. Meglepően egyszerű – mint tulajdonképpen minden más is az este folyamán. Mindenképp el fogom készíteni!

Petits-Fours: A desszertek után még néhány kis falatkát is kaptunk. Feldmann úr helyben készíti pralinéit, s ezek közül kaptunk egy kis kóstolót: kristályvirágos meringue, házi készítésű krémes torrone, nugát és zöldteás madeleine. Ehhez társult még egy kis pohárban friss őszibarack pisztáciahabbal, mely csakolyan könnyed és finom volt, mint sokminden más is e gyönyörű este folyamán. A pralinéket már nem tudtuk megenni helyben, ezért becsomagoltattuk, s másnap délután fogyasztottuk el. Elvileg nem szokás becsomagoltatni ételt, főleg ilyen helyen, ám a pralinék szerintem ezalól kivételt tesznek. Különösen, hogy rögtön passzos méretű kis tasakba is csomagolta nekünk a pincérnő. Másnap maradék nélkül eltűntek a kis édességek is, melyek közül a kristályvirágos meringue volt talán a legizgalmasabb.

esti felvétel (kép forrása: http://www.gastronomique.de/)

Nagyon szép estét töltöttünk Ditémmel kettesben, családias és barátságos környezetben, rengeteg finom falat mellett. Egyébként kb. este 3/4 7-kor foglaltunk helyet, s fél 11 körül álltunk fel. Közben körülnéztünk a ház pálinkaválasztékában is, mely frank és francia párlatokból állt. A fogásokhoz felszolgált borok is finomak voltak, habár a Pedro Ximenez sherrytől eltekintve egyikük sem maradt meg bennünk annyira, mint a Montes Kaiken Malbec vagy a Jean Leon Terrasola Sauvignon Blanc a bor és csokoládés esténkről. Az ínyencmenü jól átgondolt, évszaknak tökéletesen megfelelő, s még számomra is tartogatott némi meglepetést. A menü egyébként havonta változik, s mindig az évszaknak megfelelő, friss és főleg regionális termékekből készül. Mindenképp vissza fogunk térni!

Töltött paprika (A ZSUZSI FŐZ!)

Mostanában gyakran találkozom a gasztroblogokon a töltött paprikával, ami nálunk is nagy kedvenc, így arra gondoltam, szombati ebédnek pont megfelelő lesz.
Ebből az ételből, pontosabban a töltelékből dupla adagot szoktam készíteni, mert a maradék húsos masszából mindig kiveszek 6-8 gombócnyit, megformázom, lefagyasztom és amikor nincs kedvem vagy időm nagyobb léptékű főzőcskézéshez, előkapom és valamilyen mártásban megfőzve gyors ebédet/vacsorát tudok összeütni. Ehhez a recepthez a mennyiségeket így is adom meg, aki viszont csak egy étkezésre való adagot – ami szintén elég emberes – akar készíteni, felezze meg.
Egyébként a mi családunkban a paradicsomlében főzött, édeskés, zellerrel ízesített töltött paprika a szokásos, viszont Attiláéknál vízben főzik meg és utána paradicsomos rántással sűrítik. A kettőnek szerintem teljesen más az íze és az állaga is.

Recept

1 kg darált sertéshús
25 dkg főtt rizs
2 közepes fej hagyma
4 gerezd fokhagyma
2 tojás
fél csokor petrezselyem
egy evőkanál fűszerpaprika
só, bors
6 db töltenivaló zöldpaprika
2,5 liter paradicsomlé
egy öklömnyi zellergumó fele
egy-két szál zellerzöld
liszt, olaj
cukor ízlés szerint.

A töltelék elkészítésével kezdem. Ehhez mély tálba teszem a húst a kihűtött rizst, beleszórom a finomra aprított hagymát, a kipréselt fokhagymát, az apróra vágott petrezselymet. Ízesítem sóval, borssal, paprikával és a két tojás hozzáadásával homogén masszává gyúrom. kiszedem,
A paprikák csumáját kiszedem, ha nem elég széles a „szájuk”, éles késsel egyenletesre vágom, hogy könnyebben tudjam tölteni. A masszát kézzel a paprikákba töltöm, az aljukat néha-néha óvatosan az asztalhoz ütögetem, így több töltelék fér bele. A hat darab paprika mellé még hat gombócot is formázok a húsból, a maradék töltelékből pedig ezúttal hét gombócot még le is fagyasztottam.
Jó nagy lábosba beleöntöm a paradicsomlét, beledobom a zellerzöldet és a felszeletelt zellergumót. Ízesítem sóval, kevés cukorral és felforralom. Ha a paradicsomlé már forr, óvatosan beleengedem a paprikákat és gombócokat és lassú forralással puhára főzöm, ez kb. 45 perc. Ezalatt lisztből olajjal rántást készítek. A puha paprikákat és húsgombócokat kihalászom a paradicsomléből, beleöntöm a hideg vízzel elkevert rántást és pár perces forralással besűrítem. Ízlés szerint cukorral édesítem, visszateszem a paprikákat és gombócokat, majd pár perc alatt készre főzöm.
Sós vízben főtt krumplival vagy kenyérrel szoktuk enni.

Oldal 1 - 212